Vanda christensoniana (Ascocentrum christensonianum) - illatos

Vanda christensoniana, korábbi nevén Ascocentrum christensonianum vagy „Christenson orchidea” néven is ismert, egy epifita orchideafaj az Orchidaceae családból, amely Vietnámra jellemző. Eric Christenson botanikus és rendszertanász tiszteletére elnevezett, ez a monopodiális orchidea különleges bíboros lombjáról és finom virágairól ismert, gyűjtők körében kedvelt egzotikus megjelenése és különleges gondozási igényei miatt.

A levelek és virágok megjelenése

• Levelek: A levelek hosszúkásak, szíjszerűek, háromágú heggyel, 10-20 cm hosszúak, és zöldes-vöröses vagy élénk bíboros színűek az antociánok felhalmozódása miatt, amelyek védelmet nyújtanak az erős napsugárzás ellen. A bíbor szín erősebb erős fényben, így a növény jól fejlődik tűző napon, ellentétben más Vanda orchideákkal. Gyenge fényben a levelek inkább zöldesek.
• Virágok: A virágok kicsik, 1,4 cm átmérőjűek, álló, hónalji fürtökben nyílnak, 10-15 cm hosszúak, 2-4 sűrűn álló virágszárral. Színük változó, halvány rózsaszíntől bíborosig vagy fehérig, sötétebb középpel. Gyakrabban virágzik tavasszal és ősszel (március-május és szeptember-november), minden fürt finom, virágos illatú virágcsokrot hoz. A virágok 2-3 hétig tartanak.
• Illat: Az illat finom, meleg, párás körülmények között erősebb, de nem olyan intenzív, mint más Vanda orchideáké.

Növekedési jellemzők

• Magasság: Kis-közepes termetű orchidea, 20-40 cm magas, egyenes szárú, amely teljesen levelek hüvelyeivel borított.
• Életerő: Mérsékelt növekedésű, jellemző a monopodiális orchideákra, hosszú, vastag légi gyökerekkel, amelyek a levegő páratartalmát szívják fel.
• Típus: Epifita monopodiális növény, amely Vietnám száraz, félig lombhullató vagy lombhullató erdeiben, 0-700 méteres magasságban, fák ágain él.

Növekedési feltételek

• Fényigény: Erős fényt kedvel (35.000-45.000 lux), ideális a közvetett erős fény vagy szűrt napfény. A bíboros levelek miatt a közvetlen napfényt is elviseli, de a tűző nap hosszú ideig tartó hatását kerülni kell a leégés megelőzése érdekében. Állandó légmozgás szükséges. Fontos, hogy a magas hőmérsékletet páratartalommal kompenzáljuk.
• Talaj/alap: Legjobban talaj nélkül (ha a páratartalom ideális) nevelhető, függesztett fa kosarakban vagy parafára, fakéregre vagy fakéreg páfrányra rögzítve, hogy a légi gyökerek szellőzhessenek. Cserép használata esetén a közegnek nagyon levegősnek kell lennie (pl. kéreg, perlit, faszén).
• Öntözés: Növekedési időszakban (tavasz-nyár) naponta öntözést igényel, de a gyökereknek teljesen meg kell száradniuk az öntözések között. Meleg, száraz napokon reggeli permetezés ajánlott. Télen az öntözés csökkentendő, különösen gyenge fény mellett.
• Hőmérséklet: Meleg vagy forró klímát kedvel, nyáron 27-32°C nappali hőmérséklettel, télen 19-21°C-kal, napi 6-9°C hőingással. Rövid ideig elviseli a hűvösebb időt, de nem 16°C alatt.
• Páratartalom: Szabad gyökerekkel magas páratartalmat igényel egész évben. Lakásban párásító vagy kavicsos víztál segíthet. Cserépben nevelve alacsonyabb páratartalom is megfelel, de permetezéssel ajánlott kompenzálni.

Gondozás és ellenálló képesség

• Trágyázás: Hetente adjunk orchideák számára való trágyát (pl. 20-20-20) a csomagon ajánlott adag 1/4-1/2 részében a növekedési időszakban. Tavasszal és nyáron nitrogénben gazdag, ősszel foszforban gazdag trágyát használjunk a virágzás serkentésére. Télen a trágyázás csökkentendő vagy elhagyandó.
• Kártevők: Kárt tehetnek benne pajzstetvek, atkák vagy gombák pangó páratartalom vagy nagyon száraz levegő esetén. Rendszeresen ellenőrizzük a gyökereket és leveleket, és biztosítsunk jó szellőzést.
• Szaporítás: Érett szárak szétválasztásával vagy alkalmanként megjelenő „keiki” (fiatal növények) révén szaporítható.
• Mérgezőség: Nem mérgező emberekre és állatokra, így gyermekes vagy háziállatos otthonokban is biztonságos.
• Különleges gondozás: Kerüljük a gyenge fényű helyeket, mert azok csökkentik a levelek színét és a virágzást. A légi gyökereket csak akkor vágjuk le, ha kiszáradtak, mert ezek elengedhetetlenek a páratartalom felszívásához.

Eredet

Vanda christensoniana Dél-Vietnámban őshonos, száraz, félig lombhullató vagy lombhullató erdőkben, alacsony tengerszint feletti magasságban (0-700 méter), fák ágain élve. Viszonylag újonnan felfedezett, 1993-ban írták le Ascocentrum christensonianum néven, majd 2012-ben genetikai vizsgálatok alapján a Vanda nemzetségbe sorolták át, amely magában foglalja az Ascocentrumot is. Szorosan rokon a Vanda malipoensis-szel és a Vanda nanával, de egyedi bíboros lombjáról és filogenetikai helyzetéről ismerhető fel.

Megjegyzés: A készleten lévő példányok levelein kisebb mechanikai sérülések előfordulhatnak.