Chiloschista pusilla narancssárga változat

A Chiloschista pusilla var. orange a Chiloschista pusilla faj egyik formája, egy Schlechter által 1919-ben leírt, miniatűr epifita orchidea. A faj Kínában, Srí Lankán, Malajziában és Vietnámban fordul elő, nedves területeken, fák ágain, 300–1500 m tengerszint feletti magasságban. A növény főként lapos gyökerekből álló csomóként jelenik meg, egy nagyon rövid központi száron. Levelei szezonálisan jelennek meg, kicsik és jelentéktelenek, majd általában a virágzás előtt lehullanak. A fotoszintézis a gyökereken keresztül történik, nem állandó lombozattal.

A virágok kicsik, illatosak, csésze alakúak, körülbelül 0,75 cm-esek. A legfeljebb 15 cm hosszú, lecsüngő virágszáron néhány virág jelenik meg, általában tavasszal, március és június között. Ez a változat narancssárga színével tűnik ki. A szirmok és csészelevelek töve gyapjas megjelenésű; az oszlop rövid, az ajak pedig finom részleteket mutat, amelyek főként közelről láthatók. Nem a levelei miatt látványos növény, hanem gyökerei és apró, illatos virágai teszik különlegessé.

Szűrt vagy szórt fény megfelelő számára, az erős közvetlen napsütést kerülni kell. A világos, jó légmozgású hely elősegíti, hogy a gyökerek öntözés után megszáradjanak. A közepesen meleg vagy meleg hőmérséklet megfelelő a lakásban történő neveléshez; az enyhe nappali-éjszakai hőmérséklet-különbség hasznos. A magas páratartalom kedvező, de megfelelő szellőzéssel kell párosítani. A pangó levegő és a gyökereken megmaradó víz problémákat okoz.

Hagyományos cserépben nem nevelhető. A megfelelő termesztési mód a kéreglapra vagy simább felületű fadarabra történő rögzítés. A faj nehezen viseli az áthelyezést és a tartóról való leválasztást; ha egyszer megfelelően rögzítettük, hagyjuk a helyén. Átültetésre vagy áthelyezésre csak feltétlenül szükséges esetben kerüljön sor, lehetőleg akkor, amikor új gyökerek jelennek meg, amelyek ismét képesek megtapadni a tartón.

A növekedési időszakban gyakran öntözd, hogy a gyökerek alaposan átnedvesedjenek, majd az öntözések között a felszínük száradjon meg. Ne hagyd, hogy a gyökerek napokig csontszárazak maradjanak, de azt sem, hogy levegő nélkül folyamatosan nedvesek legyenek. Télen, ha csökken a fény mennyisége, kissé növelheted az öntözések közötti időt, de nincs szükség erős nyugalmi időszakra. Aktív növekedéskor öntözés után, nagyon híg oldatban tápoldatozd orchideatáppal.

Ha a növény fejlődése leáll, ellenőrizd a fényviszonyokat, a szellőzést, valamint azt, hogy a gyökerek megfelelően megszáradnak-e öntözés után. A puha, sötét színű vagy savanyú szagú gyökerek levegő nélküli túlzott nedvességre utalnak. Ennél a fajnál a szezonális levelek virágzás előtti lehullása önmagában nem betegség jele.