Paphiopedilum Esquirolei, látványos botanikai faj. A nemzetségnév Ciprus Paphos városának nevéből származik, amely Aphrodité istennőnek (más néven Paphia) van szentelve, ahol a legenda szerint a tenger habjából született, és a görög "pedilon" szóval társul, ami szandált vagy papucsot jelent. A nemzetség orhideáinak román neve, a "Venusz papucsa", a tudományos név fordítása. Bár Cipruson vagy Európában nincs Paphiopedilum faj, sokáig a Cypripedium nemzetség fajaihoz társították őket, amelyek a mediterrán térségben, így Európában és Romániában is megtalálhatók, ahol a Cypripedium calceolus (Asszony papucsa) természetvédelmi emlékként van nyilvántartva. A valódi Paphiopedilum fajok, amelyek a kertészeti kereskedelemben jelen vannak és a legtöbb jelenleg elérhető hibrid alapját képezik, kelet-ázsiai eredetűek. A nemzetség funkcionálisan két kategóriára oszlik: az egyszínű zöld levelű fajokra, amelyek magasabb hőmérsékletet kedvelnek, és a foltos levelű fajokra, amelyek kisebb virágúak és alacsonyabb hőmérsékletet preferálnak. Emellett a foltos levelű fajok évente több virágzást produkálnak, szemben az egyszínű zöld levelűekkel, amelyek évente csak egyszer virágoznak. Ez egy kompakt növény, nagyon gyakori virágzással, könnyen tartható lakásban, hosszú ideig virágzik, a virágok 6 hét és 3 hónap között megőrzik szépségüket. Cserép átmérője 9 cm. Epifita taxon (fákon nő) vagy litofil (kövek között nő), közepes szemcséjű kéregalapot vagy keveréket részesít előnyben kaviccsal vagy vulkáni tufával, legfeljebb 0,5–1 cm átmérővel, 25%-os arányban. A termesztési közeg általában különféle lucfenyő vagy fenyőkéreg keverékekből, száraz levelekből, sphagnum mohából és vermikulitból áll. Nincs szabvány ebben a tekintetben, a közeg kiválasztása nagyrészt a termesztő döntése, de a közeg cseréje szükséges, amint annak tömörödése és/vagy lebomlása észlelhető, mivel mindkettő a növények pusztulásához vezethet. A növekedési hőmérséklet 10–16 °C minimum és 24 °C maximum között változik, a páratartalom pedig 40%-tól 80%-ig terjed. Árnyékkedvelő (sciafile) fajokat tartalmaz, ami a hibridjeikre és termesztett változataikra is jellemző, ezért tökéletes társai a Phal. és Zygo. nemzetségeknek. A Paphiopedilum képviselőit nem szabad közvetlen napfénynek kitenni. A természetes környezeti feltételek, mint az erdők árnyékos részei, sűrű lombkorona alatt vagy cserjék között, valamint a virágzás megindulásához szükséges hideg éjszakák hasznos támpontok ezeknek a fajoknak a beltéri termesztéséhez. Az American Orchid Society szerint azonban a P. maudiae és hibridjei nem igénylik ezeket a feltételeket, és egész évben könnyen virágoznak állandó, legalább 18 °C-os hőmérsékleten. Az öntözést hetente egyszer ajánlott elvégezni, 10 perces áztatással, majd a víz lecsorgatásával. Emellett a meleg évszakban további permetezések is javasoltak a talajra, de a levelek túlzott fröcskölését kerülni kell. Fontos, hogy ennél a nemzetségnél ne engedjük teljesen kiszáradni a talajt, mivel a Paphiopedilum nem rendelkezik víz- és tápanyag-tároló szövetekkel (megvastagodott levelek és gyökerek, álgumók, nád-szerű szárak), így a növények erősen érzékelik a víz- és tápanyag-ellátottság változásait. Ha a cserepeket díszkerámia burkolatban tartják, különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ne pangjon bennük a víz. A tápoldatozás havonta végezhető, de a csomagoláson ajánlott adag 50%-os koncentrációjával. A virágzás kezdetén foszforban gazdagabb tápoldat használata javasolt a virágbimbók képződésének elősegítésére. Nemzetség/Típus: Paphiopedilum