Bár az orchideák hosszú távú kultúrája általában összetett eredetű, gyakran többgenerációs hibrideket eredményez, a Neofinetia falcata faj esetében paradox módon egy olyan botanikai fajjal állunk szemben, amelyet körülbelül 400 éve folyamatosan termesztenek.
Ennek a fajnak a termesztéséről szóló első dokumentumok a Kanbun korszakból (1661 - 1673) származnak, a középkori Japánból, de ezeknek a miniatűr vandáknak a termesztése az Edo korszakban vált igazán népszerűvé, amikor jelentős változatosság is megjelent a rendelkezésre álló fajták között.
Az orchideák Neofinetia falcata birtoklása és termesztése elsősorban a daimyo-k (japán nemesek) és a gazdag szamurájok kiváltsága volt, ezért a faj Japánban Fuukiran néven is ismert (fuuki = rang, gazdagság, társadalmi státusz), később pedig a világ többi részén „a szamurájok orchideájaként”. Ennek a fajnak a kultúrája annyira gyökeret vert a japán társadalomban, és olyan mértékben társult a magas társadalmi státuszhoz, hogy egy értékes és különleges példány bemutatása akár birtokok és földek adományozásának indoka is lehetett. Annak ellenére, hogy az ilyen növények birtoklása csak a vezető osztálynak volt engedélyezett, a középkori japán társadalmat uraló összetett etikett szabályrendszert hozott létre, amely az eseményekre is vonatkozott, ahol a kiállított példányokat megtekintették. Például a sógun orchideáinak megtekintésekor a látogatóknak papírral kellett eltakarniuk a szájukat, és a növényeket paravánokkal védték, hogy megakadályozzák a jelenlévők légzésével történő szennyeződést. Jelenleg több mint 2200 Neofinetia falcata változat ismert, amelyek mérete 2 cm-től 17,5 cm magasságig változik.
Specia prezintă o distributie asociata nord – estului Asiatic, cu un areal natural ce acopera China, Korea si Japonia. Initial a fost incadrata in genul Neofinetia, insa in prezent, in urma unor revizii sistematice, a fost integrata genului Vanda.
Ennek a fajnak a védelmi státusza a VU (sebezhető) az IUCN Vörös Listáján.
Neofinetia falcata először Thunberg fedezte fel Japán déli részén, a Nagasaki kikötője melletti dombokon, Kyushu szigetén, jelenlétét később megerősítették Japán más szigetein is (Honshu és Shikoku).
A Neofinetia falcata érvényes szinonimái az Aerides thunbergii, Angorchis falcata, Angraecopsis falcata, Angraecum falcatum, Finetia falcata, Holcoglossum falcatum, Limodorum falcatum, Nipponorchis falcata, Oeceoclades falcata, Oeceoclades lindleyi, Orchis falcata, Orchis fuciflora, Vanda falcata, Vanda pygmaea.
Specia a fost descrisa prima data de catre H.H. Hu in 1925, reputat botanist chinez (Hu Hsien-Hsu, 24 Mai 1894 – 16 Iulie 1968) si un influent invatat traditionalist al vremurilor sale, cunoscut ca parintele taxonomiei botanice in China si initiator al cercetarilor moderne in botanica. Acesta studiaza initial in China, la Universitatea imperiala din Peking, insa ulterior revolutiei din 1911 calatoreste in Statele Unite ale Americii, unde absolva cursurile Universitatii Berkeley din California. Revine in Chida, unde devine membru si cadru didactic al Scolii Normale Superioare din Nanking, si ulterior al Universitatii Nationale de Sud – Est, ce isi schimba numele in Universitatea Nationala Centrala si Universitatea din Nanking. Calatoreste din nou in Statele unite ale Americii, in 1923, unde obtine titlul de doctor in stiinte la Universitatea Harvard. Dupa moartea sotiei sale in Nanking, demisioneaza din cadrul Departamentului de Biologie al Universitatii de Sud – Est si devine cercetator cu norma intreaga in cadrul Institutului de Biologie al Societatii Chineze de Stiinte. Este membru cofondator al institutului de Biologie Fan Memorial din Beijing in 1928 si a fondat Gradina Botanica Lushan in 1934, precum si Institutul de Agricultura si Silvicultura din Yunnan, ulterior redenumit Institutul de Botanica Kunming, din cadrul Academiei Chineze de Stiinte in 1938.
Bár a Neofinetia falcata fajt eredetileg a Kyushu szigeten, a Nagasaki kikötő közelében azonosították, a taxont később megtalálták Honshu, Shikoku, Yakushima, Tanegasima, Okinawa szigeteken, sőt Kínában és Koreában is.
Neofinetia falcata sziklás üdülőhelyeken él, köveken nő, de gyakran epifita is, lombhullató fák ágain, ami a növényeknek erős fénynek való kitettséget biztosít télen és kora tavasszal. A jellegzetes növekedés miatt, egy bizonyos szögben az ágak tengelyéhez képest, az esővíz nem tud megállni a leveleken vagy azok szárhoz való csatlakozásánál. Inkább a viszonylag hűvös éghajlatot kedveli, és 6–15 cm méretűre nő.
Anatómiailag rövid, oldalról lapított szár jellemzi, monopodiális növekedéssel, amelyet a bázison kétsoros, bőrnemű, húsos, lineáris-kampós levelek borítanak, 5–10 cm hosszúak. A virágzás laza, 7 cm hosszú fürtös, hónalji szárakon történik, amelyek 2–10 virágot hordozhatnak száranként. A virágzás folyamatos, a nyár elejétől őszig tart, és a virágok éjszaka illatosak. A virágok általában tiszta fehérek, 3 cm átmérőjűek, hátul egy akár 3,7 cm hosszú, visszahajló tüskével. A hátsó és belső szirom felső része visszahajlik, míg a külső szirom lefelé és kifelé hajlik. A rövid, háromlebenyes labelum viszonylag alul helyezkedik el a hátulsó tüskénél.
A Neofinetia falcata fényintenzitás igénye 20000–30000 lux között van.
Az optimális növekedési hőmérséklet a „szamuráj orchideának” nappali átlagban 26–31 fok, éjszaka pedig 19–23 fok. Télen a nappali átlaghőmérséklet legalább 12–13 fok, éjszaka pedig legalább 3–4 fok.
A Neofinetia falcata magas páratartalmat kedvel, nyáron 80–85%-ot, amely az év többi részében 60–75%-ra csökkenhet.
A növekedési közeg ennek a fajnak többféle lehetőséget kínál. Sikeresen nevelhető parafa-, kéreg- vagy speciális tőzegmoha- vagy osmunda páfránygyökér ágyakon rögzítve. A parafa lapokra való rögzítés esetén gyakori és bőséges öntözés ajánlott, különösen nyáron, a magas páratartalom biztosítása érdekében. Alapszabályként a locsolást a meleg évszakban naponta kell végezni. Az aljzat cseréjének ajánlott időszaka késő tél vagy kora tavasz. A ajánlott aljzat, amelyet hagyományosan is használnak, friss vagy szárított tőzegmoha, amely beborítja a gyökereket, és az így kialakított csomagot óvatosan helyezik el egy cserépben, ügyelve arra, hogy a növény alapja a cserép szélénél magasabban legyen. Bár a vékony gyökerek sérülhetnek az átültetés során, eltávolításuk nem ajánlott, mivel nagy regenerációs képességgel rendelkeznek, amíg élnek és nem érintik gombák vagy baktériumok.
Öntözés a természetes éghajlati mintát kell követnie, amikor a nedves évszak, a legtöbb esővel, tavasztól őszig tart. Ebben az időszakban gyakori és bőséges öntözés szükséges, anélkül, hogy a talaj két egymást követő öntözés között kiszáradna.
Az aktív növekedési időszakban a növényeket hetente tápoldatozzuk a gyártó által ajánlott adag 25–50%-os hígításával. Ősszel alacsonyabb nitrogéntartalmú és magasabb foszfortartalmú tápoldatok használata javasolt a következő szezon virágzásának minőségének javítása és a téli növekedés élénkítése érdekében.
A talaj bőséges öblítése ajánlott, hogy megelőzzük a tápanyagfeleslegből származó ásványi lerakódások felhalmozódását, amelyek a gyökerekre rakódhatnak és égési sérüléseket okozhatnak.
Nyugalmi időszak, amely a hideg évszakban biztosított, elsősorban a vízfelvétel csökkentésére irányul. A hideg körülmények között nevelt példányok esetében a csökkentés jelentős lesz, anélkül, hogy a talaj teljes kiszáradását megengednénk; ebben az esetben reggeli permetezés és alkalmanként, két hetente történő öntözés ajánlott. A locsolás napos, erős fényes napokon javasolt. A nyugalmi időszak alatt a tápanyagok adagolását is fel kell függeszteni.
Szeretnél több cikket látni és több tudást szerezni? Ez a cikk ingyenes, de támogathatod secretgarden.ro cu o recenzie aici:
Google: Vélemény a Google-on
Facebook: Vélemény a Facebookon