Phalaenopsis – végső szár – mítosz vagy valóság?

Valószínűleg minden Phalaenopsis nemű orchidea amatőr termesztő találkozott már a végződő szárak „rémálmával”. És mivel az online vélemények között gyakran a szűk körű tapasztalatokra vagy személyes véleményekre alapozó hozzászólások száma meghaladja a szakértői véleményeket, az orchideatermesztő internetes közösség sem kivétel ettől a jelenségtől.

Bár nagyon ritka esetekben ez az életciklus végét jelentheti, a Phalaenopsis végződő szárú példányainak többsége a növekedési körülmények miatt károsodik. Egyes hobbi növénykedvelők tévesen már az elején elveszett növényként tekintenek rájuk, teljesen figyelmen kívül hagyva a bennük rejlő lehetőségeket.

Ahhoz, hogy megalapozott véleményt alkossunk, fokozatosan kell néhány feltételezést megfogalmaznunk és megvizsgálnunk.

1. Mik azok a végződő szárak?
2. Mi váltja ki a megjelenésüket?
3. Milyen hatással vannak a növényekre?
4. Milyen intézkedéseket vagy lépéseket kellene tenni?

Mik azok a végződő szárak?

A terminális virágszár a vegetatív növekedési központi zónájából kibújó, későbbi virágfejlődést mutató rügy megjelenését jelenti. Pontosabban, a lombkorona területén, például a Phalaenopsis nemzetség fajainál, egy új levél helyén virágszár jelenik meg. Ez a jelenség ismert a monopodiális növekedésű orchideafajoknál, amelyek általában a Vandeae törzshöz tartoznak az Epidendroideae alcsaládban, amely magában foglalja az Aerangidinae, Angraecinae, Aeridinae, Agrostophyllinae, Bromheadiinae, Polystachyinae alnemzetségeket. Fontos megjegyezni ebben a kontextusban egy lényeges szempontot a Vandea-félék biológiájával kapcsolatban, nevezetesen a monopodiális növekedési típust, amely egyetlen növekedési irányt feltételez, amely a növény csúcsán (apexén) található, szemben a gyökérzónával, ahonnan a gyökerek nőnek, ellentétben a szimpodális növekedésű fajokkal, ahol több növekedési irány létezik. A monopodiális fajok esetében feltételezhetjük, hogy létezik egy valószínűleg hormonálisan szabályozott apikális dominancia, amely elnyomja az oldalsó rügyek növekedését vagy különálló növénykék kialakulását. Ha a szokásos levelek helyett, amelyek azt jelzik, hogy a növény aktív növekedési fázisban van, és egyirányúan nyújtja a szárát, virágszár jelenik meg, akkor ésszerű feltételezni, hogy a növény abbahagyja a levélképzést abban az irányban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a növény elpusztul vagy stagnálási időszakba lép, mivel az apikális dominancia megszűnése legtöbbször aktiválja az oldalsó rügyek fejlődését növényi hormonok vagy a citokinin csoportba tartozó növekedésszabályozók révén. Valójában ez a jelenség, az oldalsó rügyek fejlődése, megfigyelhető citokinines kezelések esetén is, akár keiki paszták, lombtrágyák formájában, vagy akár a terminális rügy véletlen eltávolításakor. Továbbá megfigyelhető, hogy a terminális szárak megjelenése gyakoribb azoknál a fajoknál, amelyek nagyobb keiki-képző képességgel rendelkeznek, és az oldalsó növekedések képességét gyakran használják egyes Aeridinae fajoknál, például Vanda, Mokara, Trichoglottis, a topping vagy fejtés technika alkalmazásával, ahol a terminális rügy eltávolításával serkentik az adventív növények megjelenését, amelyek a fejtés után visszamaradt bazális területen nőnek. Érdekes megjegyezni, hogy a Phalaenopsis fajok nyugalmi rügyei fejlett fejlődési sokoldalúsággal rendelkeznek, képesek vegetatív rügyeket képezni, amelyek növényeket, azaz keikiket hoznak létre, vagy ugyanúgy virágrügyeket, amelyek virágszárak megjelenéséhez vezetnek. Ezt a jelenséget kihasználják citokinines hormonkezelésekkel, pontosabban keiki pasztákkal, amelyek a virágszárak rügyeit vegetatív rügyekké alakítják. Ebben az értelemben elfogadhatjuk, hogy ez az átalakulás spontán, indukált vagy természetes módon is megtörténik a vegetatív növekedési rügyek esetében, amelyek virágrüggyé válnak, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Innen erednek a terminális szárak.

Mi váltja ki a végződő szárak megjelenését?

A végződő szárak megjelenését a monopodiális orchideák vegetatív rügyeinek virágrüggyé való átalakulása okozza, és többféle oka lehet: fizikai (a példányok mechanikus lefejezése, szándékos, szaporítási célból vagy véletlenül), kémiai (vannak információk arról, hogy egyes gombaellenes, antibakteriális, rovarirtó vagy atkairtó kezelések bőséges alkalmazása kiválthatja ezt az eseményt) vagy biokémiai – fiziológiai (hormonálisan természetesen indukált – a növények érettségi korában vagy mesterségesen, citokinin adagolásával). Végül ezek az okok citokinin termelését vagy metabolizmusát idézik elő, ezek felhalmozódnak a szövetekben, és aktiválják az oldalsó rügyeket, amelyek végül keikiket, azaz új növényeket hoznak létre az anyanövény szárán. Egyes fajok és változatok hajlamosabbak végződő szárak képződésére, és érdekes megjegyezni, hogy ugyanazok a változatok gyakrabban hoznak bazális növénykéket (keikiket). Egyes termesztők a végződő szárak megjelenését vagy a túl nagy fényintenzitásnak, vagy a szisztémás rovarirtók használatának tulajdonítják, de jelenleg nincs biztos információ erről a jelenségről.

Milyen hatással vannak a végződő szárak a növények egészségére és fejlődésére?

Bár a Phalaenopsis nemzetség esetében a virágszárak természetesen bazális vagy oldalsó helyzetben jelennek meg, előfordulhat, hogy apikális helyzetben is kibújnak. Általában ez a jelenség a bazális növénykék, azaz keikik megjelenését váltja ki, mivel az adott növény nem fog tovább nőni, de biológiailag teljesen normálisan működik tovább, virágokat termel és sokkal több energiát fektet a vegetatív szaporodásba.

Sok esetben, ahogy az AOS szakértői tájékoztatnak minket (Questions About Phalaenopsis), a végződő szárak megjelenése annak a jele, hogy az adott növény elérte az érettséget és abbahagyja a felfelé növekedést, azonban számos eset ismert, amikor a növények tovább nőttek a virágszár kiszáradása után. Egy biztos szempont a végződő szárakkal rendelkező növények kezelésében, hogy az adott növény biztosan legalább egy bazális keikit fog termelni, a fajtól, változattól, hibridtől függően, mivel ismert, hogy egyes változatok termékenyebbek másoknál.