Egy összetett, epifita, többfajta hibrid, amelyet botanikai fajok egymás utáni hozzáadásával hoztak létre, a Dendrobium stardust több színváltozatban ismert, amelyek közül a szakmai kereskedelemben a leggyakoribbak a Firebird és a Chiyomi, míg ritkábban, legalábbis Romániában, a Rainbow Dance és a White Swan változatok találhatók meg..
A legjellegzetesebb különbségek ezek között a fajták között a virágok színében vannak, ahol a Dendrobium Chiyomi túlnyomórészt sárga vagy halványsárga színű lesz, a Dendrobium Firebird élénk narancssárga színű, a Dendrobium White Swan, ahogy a neve is sugallja, tömör fehér színű, enyhe halvány rózsaszín árnyalatokkal a középső részen, míg a Dendrobium Rainbow Dance esetében a lila–ibolya szín dominál, fehér ajakkal, és a szirmok és csészelevelek tövében fehérbe átmenő árnyalatokkal.
Ennek a hibridnek a lenyűgöző, a Dendrobium szekcióhoz tartozó, ugyanakkor kereskedelmileg nagyon elterjedt és könnyen gondozható eredetéhez 5 botanikai faj tartozik, progresszív relatív arányokkal, amelyek a fokozatos hibridizáció folyamatát tükrözik, ahol minden egyes botanikai faj beillesztése mellett döntöttek a családfába egy hibriddel együtt. Kivételt képez ebben a második hibridizációs szakasz, ahol a szerzők két elsődleges hibrid keresztezését részesítik előnyben. Bár ezt a taxont a szakmai kereskedelemben gyakran a nobile faj változataként vagy hibridjeként említik, a fajok százalékos aránya egyértelműen a unicum faj dominanciáját jelzi, amely 50%-ban van jelen, mivel az utolsó keresztezésnél került be a képletbe. Ezt követi a Dendrobium moniliforme faj 25%-kal, majd a Dendrobium nobile faj, amely összesen 12,5%-ot tesz ki, egyenlő arányban jelen van a második hibridizációs szakaszban keresztezett két elsődleges hibridben, nevezetesen az ainsworthii (Den. heterocarpum (6,25%) X Den. nobile(6,25%)), illetve Wiganiae (Den. nobile (6,25%)X Den. signatum(6,25%)). Ezt a hibridet 1986-ban hozta létre Nobuyuki Asai és csapata az Asai Daikeikan Co Ltd.-nél Aichi-kenben (Japán). A keresztezéseket 1986-ban kezdték meg, de a hibrid szabadalmát az Egyesült Államokban csak 2000-ben jegyezték be.
Valójában az események kronológiája sokkal összetettebb, és csak röviden ismertetjük, hogy illusztráljuk az erőfeszítéseket és a hosszú időt, amely általában egy új hibrid bevezetése mögött áll. 1980-ban a Dendrobium unicum faj keresztezésére került sor a multigenetikus Dendrobium Unkon hibriddel, amelyből olyan növények születtek, amelyeket az év október hónapjától kezdve palackokba helyeztek. A példányokat addig nevelték, amíg el nem érték a virágzási érettséget, és 1986-ban N. Asai által bejegyezték az új grex epitet Stardust nevet az RHS-nél (Royal Horticultural Society), az Orhideahibridek Nemzetközi Nyilvántartó Hatóságánál. Ebből a növénycsoportból kiválasztották és vegetatív úton szaporították a Firebird hibridet, azokat a növényeket izolálva, amelyek a kívánt jellemzőket mutatták, a virágok számát, a kompakt növekedést és a gyors növekedést tekintve. Ezen tétel esetében merisztémás tenyésztési technikákat alkalmaztak, és egy hosszú tesztelési időszak után, amely 1993-ig tartott, amikor megfigyelték, hogy a szaporítóanyag megőrzi a jellemzőket, a tételt vírusimmunitásra tesztelték a Dendrobium vírus, a Dendrobium Thabdo vírus és a paradicsom foltos hervadás vírusával szemben, és kedvező eredményeket mutatott. A növényeket az Aichi-keni üvegházakban tartották, ahol a minimális hőmérséklet nem csökkent 13 fok alá.
A hibrid színei viszonylag hozzávetőlegesek, nagymértékben függnek az alkalmazott termesztési technikáktól, mint például a fény sugárzásának kitettsége és a trágyázás típusa, de nem okoznak változást a genotípus szintjén. Azok a jellemzők, amelyek egyértelműen megkülönböztetik a Firebird fajtát a nem szabadalmaztatott, rokon Chiyomi fajtától, egymás után figyelhetők meg, nevezetesen, hogy a Firebird oldalirányú sziromlevelei ellentétes irányban csavarodnak a Chiyomi fajtához képest, és a Firebird sötétvörös-narancs kockás megjelenésű területe jelentősen eltér a Chiyomi színmintázatától.
A növekedési ütem szempontjából a dendrobium Firebird példányai rendkívül gyorsan nőnek, tavasszal értékesíthető növényeket hozva létre, 12-14 hónap szükséges virágzásra képes példányok előállításához szárszegmensekből. A Stardust virágzási korában a növények tipikus minimális magassága körülbelül 35-40 cm. A tipikus virágzási időszak október és május között van, csúcspontja márciusban, de gyakran megfigyelhető virágzás a szezonon kívül is. A virágok a szárakon 6-8 hétig megmaradnak. A virágok egyszerűek, egylakiak, mind a hím, mind a női ivarszerveket ugyanazon a virágon mutatják.
A racemul közepes méretű, és mindig függőleges helyzetben van, mindig két-három virággal, rövid pedicellusokon elhelyezkedve. A levél alakja nagyrészt megnyúlt és elliptikus vagy tojásdad, tompa, egyenetlen csúccsal, vízszintes irányban. A levelek nem maradnak meg a pszeudobulbokon 2-3 évnél tovább, a levél hiánya egy hagymán sikeresen jelezheti azok minimális korát. Minden pszeudobulbon 7-10 egész szélű levél található. Az elölről látható pszeudobulbok lineárisak, hosszúak, szegmentáltak, viszonylag csoportosan nőnek, és keresztmetszetükben kerekek, vastagságuk ritkán haladja meg az 1,5-2 cm-t. A pszeudobulbok hossza mélyen befolyásolt a fény sugárzásának elérhetősége által, minél erősebb ez, annál rövidebbek a pszeudobulbok.
A szaporítás könnyen történik keiki segítségével, amelyet a növény gyakran és természetesen hoz létre, külön stimuláció nélkül. Ezek általában a virágzat alsó felleveleiből fejlődnek ki, és a kifejlett gyökerű kis növények leválaszthatók az anyanövényről. A gyökérfejlődés serkentésére ajánlott a csatlakozási pont felületi beborítása nedves sphagnum mohával.
Az ideális megvilágítás ennek a hibridnek bőséges kell legyen, de közvetlen napsugárzás nélkül, amely megégetheti a leveleket és a pszeudobulbokat. Ha a fény elegendő mennyiségű, a levelek sárgászöld színűvé válnak, amit néha a kezdő hobbi kertészek betegségként értékelnek.
A növekedési hőmérséklet változó lehet, de a hibrid inkább vegyes rendszerhez tartozik, az alábbi ajánlott hőmérsékletekkel: nyáron nem szabad 32 foknál magasabb hőmérsékletnek kitenni, télen pedig a minimumok nem csökkenhetnek 5-18 fok alá. Sikeres lakásban történő termesztéshez ajánlott a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti kb. 4-6 fokos különbség.
A páratartalom szempontjából ez a taxon nem igényel magas értékeket, amelyek 40 és 60% között változhatnak. Az alacsonyabb értékek a növekedés gátlását, a levelek sárgulását és idő előtti lehullását okozzák. Minél magasabb növekedési hőmérsékletet választunk, annál inkább szükséges a légköri páratartalom emelése is, azonban ezt a hő- és vízszint növekedést megfelelő szellőztetéssel kell párosítani a gombás betegségek megelőzése érdekében.
A termesztő közeg csak keskeny, gyakran függesztett cserepek használata esetén ajánlott, előnyben részesítve a masszív kerámia cserepeket, amelyek stabilitást biztosítanak a növényeknek a pszeudobulbok túlzott hosszanti növekedése után, ami egyébként a cserepek felborulását okozhatja. Ez a hibrid nem mutat különösebb preferenciát a termesztő közeg típusára, meglepően jól fejlődik tőzeg vagy sphagnum moha, minimális szemcseméretű kéreg vagy kókuszrost alapú közegekben.
Gyakori átültetés nem szükséges, csak akkor ajánlott, ha a közeg túlzottan tömörödött, a kémhatás (pH) drasztikusan megváltozott, vagy ha a növények túl nagyra nőttek a cseréphez képest. Az átültetés ideális időszaka a tavasz, amikor az új hajtások elérték az 5 cm-es méretet és saját gyökerekkel rendelkeznek.
A locsolás gyakori és bőséges a növekedési időszakban, de ügyelni kell a hatékony vízelvezetésre, hogy megakadályozzuk a víz pangását a közegben, valamint a penész és gyökérrothadás kialakulását. Fontos, hogy a közeg alaposan kiszáradjon az öntözések között.
A tápoldatozás 2-3 hetente történik a növekedési időszakban, a tartályokon jelzett koncentrációban. Ajánlott továbbá kiegészítő lombtrágyázás is, nagy hígításban, a javasolt dózis 10-25%-ában, permetezéssel alkalmazva. Az ideális tápoldatozási módszer a két technika váltogatása.
Ez a hibrid jól meghatározott nyugalmi időszakot igényel a virágzás újraindításához. Ez a fiatal pszeudobulbok érésével kezdődik, amikor befejezik növekedésüket, lekerekített csúcsi zónával, egyetlen, csúcson kinyílt levéllel. Ekkor enyhe csökkentést kell alkalmazni a páratartalom és a hőmérséklet szintjén, valamint a tápoldatozás felfüggesztését. A hőmérséklet nappal nem haladhatja meg a 16-18 fokot, éjszaka pedig a 10 fokot. Néha ajánlott a locsolás teljes felfüggesztése vagy helyettesítése havi ismétlődő enyhe permetezéssel. Az új virágszárak megjelenésével a nyugalmi időszak véget ér, és vissza lehet térni a megszokott gondozáshoz.
Szeretnél több cikket látni és több tudást szerezni? Ez a cikk ingyenes, de támogathatod secretgarden.ro itt egy véleménnyel:
Google: Vélemény a Google-on
Facebook: Vélemény a Facebookon