Egy összetett, epifita, többfajta hibrid, amelyet fokozatosan botanikai fajok hozzáadásával hoztak létre, a Dendrobium Stardust több színváltozatban ismert, amelyek közül a szakmai kereskedelemben a leggyakoribbak a Firebird és a Chiyomi, míg ritkábban, legalábbis Romániában, a Rainbow Dance és a White Swan változatok találhatók meg..
A legjellegzetesebb különbségek ezek között a változatok között a virágok színében vannak, ahol a Dendrobium Chiyomi túlnyomórészt sárga vagy halványsárga színű lesz, a Dendrobium Firebird élénk narancssárga színű, a Dendrobium White Swan, ahogy a neve is sugallja, tömör fehér színű, enyhe halvány rózsaszín árnyalatokkal a középső részen, míg a Dendrobium Rainbow Dance esetében a lila–ibolya szín dominál, fehér ajakkal, és a szirmok és csészelevelek alapi részén fehérbe átmenő árnyalatokkal.
Ennek a hibridnek az ősében, amely a Dendrobium szekcióhoz tartozik, és amilyen látványos, annyira elterjedt és könnyen gondozható is, 5 botanikai faj található, amelyek fokozatosan növekvő arányban mutatják a fokozatos hibridizáció folyamatát, ahol minden egyes botanikai faj beillesztése mellett döntöttek a családfába, egy hibriddel együtt. Kivételt képez ebben a második hibridizációs szakasz, ahol a szerzők két elsődleges hibrid keresztezését részesítik előnyben. Bár ezt a taxont a szakmai kereskedelemben gyakran a nemes faj változataként vagy hibridjeként említik, a fajok aránya egyértelműen a unicum faj dominanciáját mutatja, amely 50%-ban van jelen, mivel az utolsó keresztezésnél került be a formulába. Ezt követi a Dendrobium moniliforme faj 25%-kal, majd a Dendrobium nobile faj, amely összesen 12,5%-ot tesz ki, és egyenlő arányban van jelen a második hibridizációs szakaszban keresztezett két elsődleges hibridben, nevezetesen az ainsworthii (Den. heterocarpum (6,25%) X Den. nobile (6,25%)), illetve Wiganiae (Den. nobile (6,25%) X Den. signatum (6,25%)) hibridekben. Ezt a hibridet 1986-ban hozta létre Nobuyuki Asai és csapata az Asai Daikeikan Co Ltd. cégtől Aichi-Kenből (Japán). A keresztezéseket 1986-ban kezdték meg, de a hibrid szabadalmát az Egyesült Államokban csak 2000-ben jegyezték be.
Valójában az események kronológiája sokkal összetettebb, és röviden ismertetjük, hogy bemutassuk az új hibrid bevezetése mögött álló erőfeszítéseket és hosszú időtartamot. 1980-ban a Dendrobium unicum faj keresztezésére került sor a multigenetikus Dendrobium Unkon hibriddel, amelyből olyan növények születtek, amelyeket még az év októberében lombikokba helyeztek. A példányokat addig nevelték, amíg el nem érték a virágzást, és 1986-ban N. Asai által a RHS (Royal Horticultural Society), az Orchidea Hibrid Regisztráció Nemzetközi Hatósága bejegyezte az új Stardust grex nevet. Ebből a növénycsoportból választották ki és szaporították vegetatív úton a Firebird hibridet, azokat a növényeket izolálva, amelyek a kívánt jellemzőket mutatták, mint a virágok száma, a kompakt növekedés és a gyors fejlődés. Ezen csoport esetében merisztémás tenyésztési technikákat alkalmaztak, és egy hosszú tesztidőszak után, amely 1993-ig tartott, amikor is megfigyelték a szaporítóanyag jellemzőinek megőrzését, a csoportot vírusellenállóság szempontjából is tesztelték a Dendrobium vírus, a Dendrobium Thabdo vírus és a paradicsom foltos hervadás vírusával szemben, kedvező eredményekkel. A növényeket az Aichi-keni üvegházakban tartották, ahol a minimális hőmérséklet nem csökkent 13 fok alá.
Az ebben a hibridben megfigyelt színek viszonylag hozzávetőlegesek, nagymértékben függnek a termesztési technikáktól, mint például a fényexpozíció és a tápanyagellátás típusa, de nem okoznak változást a genotípusban. A Firebird és a rokon, nem szabadalmaztatott Chiyomi kultivár közötti egyértelmű különbségek egymás után figyelhetők meg: a Firebird oldalirányú sziromlevelei ellentétes irányban csavarodnak a Chiyomi kultivár sziromleveleihez képest, továbbá a Firebird sötétvörös-narancs kockás mintázata jelentősen eltér a Chiyomi színmintázatától.
A növekedési ütem szempontjából a Dendrobium Firebird példányai rendkívül gyorsan nőnek, tavasszal értékesíthető növényeket hozva létre, 12–14 hónap szükséges ahhoz, hogy a szárszegmensekből virágzásra alkalmas példányok fejlődjenek ki. A Stardust esetében a virágzáskor jellemző minimális növénymagasság körülbelül 35–40 cm. A tipikus virágzási időszak október és május között van, csúcspontja márciusban, de gyakran előfordul virágzás az év más időszakaiban is. A virágok a szárakon 6–8 hétig megmaradnak. A virágok egyszerűek, egylakiak, ugyanazon a virágon mind a hím, mind a női ivarszervek megtalálhatók.
A fürt közepes méretű, mindig függőleges helyzetű, és mindig két-három virágot tartalmaz, rövid pedicellusokon ülve. A levél alakja nagyrészt megnyúlt és elliptikus vagy tojásdad, tompa, egyenetlen csúccsal, vízszintes irányban. A levelek nem maradnak meg a pszeudobulbokon 2-3 évnél tovább, a levél hiánya egy hagymán sikeresen jelezheti azok minimális korát. Minden pszeudobulbon 7-10 egész szélű levél található. Az elölről látható pszeudobulbok lineárisak, hosszúak, szegmentáltak, viszonylag csoportosan nőnek, és keresztmetszetükben kerekek, vastagságuk ritkán haladja meg az 1,5-2 cm-t. A pszeudobulbok hossza erősen függ a fény sugárzásának elérhetőségétől; minél erősebb a fény, annál rövidebbek a pszeudobulbok.
A szaporítás könnyen történik keikikből, amelyeket a növény gyakran és természetesen hoz létre, különös serkentés nélkül. Ezek általában a virágzat alsó felleveleiből fejlődnek ki, és a kifejlett gyökerekkel rendelkező kis növények leválaszthatók az anyanövényről. A gyökérfejlődés serkentésére ajánlott a csatlakozási hely felületes beborítása nedves sphagnum mohával.
Az ideális megvilágítás ennek a hibridnek bőséges kell legyen, de közvetlen napsugárzás nélkül, amely megégetheti a leveleket és a pszeudobulbokat. Ha a fény elég bőséges, a levelek sárgászöld színűvé válnak, amit néha a kezdő hobbi kertészek betegségként értékelnek.
A növekedési hőmérséklet változó lehet, de a hibrid inkább vegyes rendszerhez tartozik, az alábbi ajánlott hőmérsékletekkel: nyáron nem szabad 32 foknál magasabb hőmérsékletnek kitenni, télen pedig a minimumok nem csökkenhetnek 5-18 fok alá. Sikeres lakásban történő termesztéshez ajánlott a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti kb. 4-6 fokos különbség.
A páratartalom szempontjából ez a taxon nem igényel magas értékeket, amelyek 40 és 60% között változhatnak. Az alacsonyabb értékek a növekedés gátlását, a levelek sárgulását és idő előtti lehullását okozzák. Minél magasabb növekedési hőmérsékletet választunk, annál inkább szükséges a légköri páratartalom emelése is, azonban figyelembe kell venni, hogy ezt a hő- és vízszintű növekedést megfelelő szellőzéssel kell társítani a gombás megbetegedések megelőzése érdekében.
A termesztő közeg csak keskeny, gyakran függesztett cserepek esetén ajánlott, előnyben részesítve a masszív kerámia cserepeket, amelyek stabilitást biztosítanak a pszeudobulbok hosszanti túlfejlődése miatt, ami egyébként a cserepek felborulását okozhatja. Ez a hibrid nem mutat különösebb preferenciát a közeg típusára, meglepően jól fejlődik tőzeg vagy sphagnum moha, minimális szemcseméretű kéreg vagy kókuszrost közegben.
Gyakori átültetés nem szükséges, csak akkor ajánlott, ha a közeg túlzottan tömörödött, a kémhatás (pH) drasztikusan megváltozott, vagy ha a növények túl nagyra nőttek a cserepekhez képest. Az átültetés ideális időszaka a tavasz, amikor az új hajtások elérték az 5 cm-es méretet és saját gyökerekkel rendelkeznek.
A locsolás gyakori és bőséges legyen a növekedési időszakban, de ügyelni kell a hatékony vízelvezetésre, hogy elkerüljük a víz pangását a közegben, valamint a penész és gyökérrothadás kialakulását. Fontos, hogy a közeg alaposan kiszáradjon az öntözések között.
A tápoldatozást 2-3 hetente kell végezni a növekedési időszakban, a csomagoláson jelzett koncentrációban. Ajánlott továbbá kiegészítő lombtrágyázás is, nagy hígításban, a javasolt adag 10-25%-ával, permetezéssel alkalmazva. Az ideális tápoldatozási módszer a két technika váltogatása.
Ez a hibrid jól meghatározott nyugalmi időszakot igényel a virágzás újraindításához. Ez a fiatal pszeudobulbok érésével kezdődik, amikor befejezik növekedésüket, lekerekített csúcsi zónával, egyetlen, csúcsi irányban kinyílt levéllel. Ekkor enyhén csökkenteni kell a páratartalmat és a hőmérsékletet, valamint leállítani a tápoldatozást. A hőmérséklet nappal ne haladja meg a 16-18 fokot, éjszaka pedig a 10 fokot. Néha ajánlott a locsolás teljes megszüntetése vagy helyettesítése havi ismétlődő, enyhe permetezéssel. Az új virágszárak megjelenésével a nyugalmi időszak véget ér, és vissza lehet térni a megszokott gondozáshoz.
Szeretnél több cikket látni és több tudást gyűjteni? Ez a cikk ingyenes, de támogathatod secretgarden.ro itt egy véleménnyel:
Google: Vélemény a Google-on
Facebook: Vélemény a Facebookon