Különösen vonzó növények a levelek különleges illatával és egyedi megjelenésükkel, amelyeket sikeresen lehet nevelni lakásban egész évben, valamint kertekben vagy teraszokon márciustól–áprilistól októberig. A fűszeres muskátlik talán leginkább a citromillatú változatukról ismertek, amelyek rovarriasztó tulajdonságokkal rendelkeznek, különösen a szúnyogok ellen.
A kertészeti kultúrában létező fajták többsége olyan hibridek, amelyek egyik szülőfaja a Pelargonium graveolens, egy dél-afrikai faj, amelynek őshonos elterjedési területe a Fokföldi Tartomány és Dél-Afrika északi tartományai, Zimbabwe és Mozambik. E faj mellett más taxonok is szerepelnek ezeknek a hibrideknek a létrehozásában, mint például a Pelargonium crispum, P. tomentosum, P. capitatum és P. radens.
A Secret Garden teljes muskátli kínálata itt érhető el (link).
A fűszeres muskátli termesztése Európában a 18. században kezdődött, amikor az első növények Angliába kerültek, ahol megkezdődött a hibridek létrehozása, amelyeket kezdetben a virágok miatt neveltek. Az idő múlásával azonban a termesztők érdeklődését a levelek illata ragadta meg, ami sokkal fontosabbá vált, mint a virág színe és anatómiája. Így a fűszeres muskátlik nagyon kedveltté váltak, a legjobb helyeket kapták kastélyokban és kúriákban, ahonnan illatukat szórták, elfedve a kellemetlen szagokat a lakásokban, és így az első beltéri légfrissítő változatot alkották, ezért jelenlétük a nemesek otthonaiban gyorsan szükségessé vált. Ahogy termesztésük fejlődött és kibővült, a fűszeres muskátlik a társadalmi alsóbb osztályok számára is elérhetővé váltak, és az egyik legkedveltebb szobanövénnyé váltak.
A termesztés és gondozás szempontjából az illatos muskátlik talán a legkönnyebb szobanövények közé tartoznak, sikeresen koronázhatják még a kezdő amatőr kertész első erőfeszítéseit is.
Rendkívül jól tűri a szárazságot, általában heti egyszeri öntözést igényel, amelyet a cserép bemerítésével kell végezni, majd hagyni kell, hogy a felesleges víz lefolyjon. A következő öntözést csak akkor ajánlott elvégezni, amikor a talaj jelentősen kiszáradt. Télen az öntözéseket jelentősen csökkenteni kell, csak annyi vizet kell adni, hogy a talaj nedves maradjon.
Az illatos muskátlik szeretik az erős fényt, beleértve a téli időszakot is, ha beltéren nevelik őket. Ha a kertben ültetik őket, néhány óra közvetlen napsütés elegendő az optimális növekedéshez, mivel a növények nem kedvelik a túlzott fényhatást egész nap. A kertben való elhelyezéskor kerülni kell a túlzottan felmelegedő helyeket, és a növekedésükhöz ideális hőmérsékleti tartomány 16 – 25 ℃.
A trágyázáshoz kiegyensúlyozott formulákat kell használni havi adagolással, azonban a műtrágya koncentrációját a gyártó által ajánlott dózis 50%-ára kell csökkenteni.
A Pelargonium illatos fajtáinál lenyűgöző a levélforma és a színeződés óriási változatossága, amely sokszor megkönnyíti a fajták azonosítását még a virágok hiányában is. Ha azt értékeljük, hogy ez a formák és színek sokfélesége az erős illatok szintjén is tükröződik, amelyek a citrusos (citrom, narancs), rózsa, fahéj, alma, menta vagy akár kevésbé gyakori aromákig változnak, mint a csokoládé vagy kóla, akkor könnyen érthető, miért kell minden szobanövény-rajongónak legalább néhány példányt birtokolnia gyűjteményében. Az esztétikai értéken és a különleges illaton túl az illatos muskátlik gyakorlati, gyógyászati vagy kozmetikai tulajdonságaikról is ismertek, amelyeket a levelek szőrzetében található illóolajoknak köszönhetnek. A levelek érintése vagy akár közvetlen bőrre való dörzsölése az olajok felszabadulásához vezet a bőrön, átadva az illat mellett a nyugtató és rovarriasztó tulajdonságokat is. Mivel ezeknek a növényeknek a leveleit italok, édességek, sütemények, lekvárok és dzsemek ízesítésére is használják, gyakran kölcsönzik ezeknek a termékeknek antibakteriális és gyulladáscsökkentő tulajdonságaikat. Az illatos muskátli leveleit gyakran használják a köhögés enyhítésére.
A nemzetség neve (Pelargonium), ami gólyát jelent kabátban (pelargos), utal a termés formájára, amelyet az ókoriak a gólya csőréhez hasonlítottak. A fajnév, graveolens, a levelek erős illatára utal.
Eddig ismert illatos hibridek a következők:
- P. "Graveolens" (vagy Pelargonium graveolens hort.) – egy rózsaillatú fajta, valószínűleg hibrid a P. graveolens és a P. radens vagy P. capitatum között. Ezt a kultivárt gyakran tévesen azonosítják a botanikai fajjal, a Pelargonium graveolens-sel. A fő különbség a faj és a kultivár között a levéllebenyek osztottságának mértéke. A botanikai faj 5 levéllebenyt mutat, míg a kultivár 10-et.
- P. "Citrosum" – egy illatos muskátli kultivár citromos, lime-os illattal, hasonló a P. "Graveolens"-hez, jól ismert rovarriasztó tulajdonságokkal, különösen kedvelt a szúnyogok elűzésére. Bár terjednek pletykák, hogy ezt a növényt genetikailag módosították a Cymbopogon citratus (citronella) génjeinek beillesztésével, ez nagyon valószínűtlen, inkább egy „városi legenda”.
- P. "Cinnamon Rose" – egy P. graveolens fajta fahéj illattal.
- P. "Dr Westerlund" – egy P. graveolens hibrid citromos és rózsás illattal, nagyon hasonló a P. "Graveolens"-hez.
- P. "Graveolens Bontrosai" – egy genetikailag módosított hibrid a P. graveolens-ből, kis, hátul csavarodott levelekkel, gyakori virágzással, ahol a virágok nem nyílnak ki teljesen. Az USA-ban P. "Colocho" néven ismert.
- P. "Grey Lady Plymouth" – egy citromos és rózsás illatú hibrid, hasonló a P. "Lady Plymouth"-hoz, de hamvas-zöld levelekkel, amelyek lenyűgöző kontrasztot adnak egy ágyásban vagy egy többféle illatos muskátlival beültetett virágládában.
- P. "Lady Plymouth" – egy domináns mentás és enyhén rózsás illatú taxon, amely erősen hasonlít a P. graveolens-hez, népszerűségét a mentolos illatának köszönheti, és a P. radens hibridje.
- P. 'Lara Starshine' – P. graveolens fajta, citrom és rózsa illattal, hasonló a P. 'Graveolens'-hez, de sokkal intenzívebb citrusos illattal és rózsaszín-pirosas virágokkal, amelyet az ausztrál kertész, Cliff Blackman nemesített.
- P. 'Lucaeflora' – az erős rózsa illat, amely ebben a P. graveolens hibridben nem jár citrusos aromával, valamint inkább a botanikai fajhoz hasonlít, mint a többi kertészeti változathoz, ez a taxon a gyűjtők kedvencei közé emeli.
- P. × melissinum – egy pelargonium, amelynek illata a Melissa officinalis (citromfű), egy hibrid a P. crispum és a P. graveolens között.
- P. 'Mint Rose' – az illat a rózsa és menta jegyeit ötvözi ebben a P. graveolens hibridben, amely nagyon hasonlít a P. 'Lady Plymouth'-ra, de nélkülözi a jól ismert tarka leveleket és annak citromillatát.
- P. 'Secret Love' – szokatlan eukaliptusz illat, ez a legfőbb érv a P. graveolens hibrid kiválasztásakor, amely halvány rózsaszínű virágokkal rendelkezik.
- P. 'Van Leeni' – egy hibrid, amelynek illata citrom és rózsa a P. graveolens fajból, hasonló a P. 'Graveolens' és a P. 'Dr Westerland'-hoz.
Szeretnél több cikket látni és több tudást gyűjteni? Ez a cikk ingyenes, de támogathatod secretgarden.ro cu o recenzie aici:
Google: Vélemény a Google-on
Facebook: Vélemény a Facebookon