A Phalaenopsis nemzetség fajai és hibridjei kétségtelenül a legnépszerűbbek az orchideafajták között, amelyeket gyűjtők, amatőrök, lelkesek és szakemberek egyaránt nevelnek. Még inkább az elmúlt évtizedekben, a nemzetség iránti különleges érdeklődés miatt, a tenyésztők és hibridizálók erőfeszítései is követték ezt a divatot, számtalan formát, színt és illatot létrehozva, amelyek minden igényt kielégíthetnek. Egy másik szempont, amiért a Phalaenopsis fajokat annyira értékelik, az az, hogy könnyen keresztezhetők az Ascocentrum, Ascocenda, Vanda, Doritis, Doritaenopsis, Rhynchostylis nemzetségek fajai között, amiből lenyűgöző, látványos hibridkomplexumok születnek.
A nemzetség neve az ókori görögből ered, valószínűleg a Phalaena nemzetségnévre utalva, amelyet Carl Linnaeus adott egy molycsoportra. Ezek az orchideák ezt a nevet örökölték, és néhány országban népszerűen molyorchideának nevezik őket, a virágzati szerkezetük alakja miatt, amelyről azt mondják, hogy hasonlít egy repülő molyra.
Elosztásuk szerint a Phalaenopsis orchideák Délkelet-Ázsiából származnak, a Himalája hegységtől a Polillo-, Palawan- és Zamboanga del Norte-szigetekig, a Fülöp-szigetek Mindanao szigetén, és néha egészen Ausztráliáig. A tajvani Orchideák szigete nevét erről a nemzetségről kapta.
A Phalaenopsis fajok többsége epifita, fákon nő, kevés faj litofil (köveken nő). A természetben egyes fajok az alacsony tengerszint feletti magasságú nedves dzsungelek tetején élnek, védve a közvetlen napsütéstől, míg más fajok szárazabb vagy alacsonyabb hőmérsékletű évszakos klímát kedvelnek.
A Phalaenopsis nem rendelkezik álhagymákkal vagy gyöktörzzsel, monopodiális növekedésű, azaz a szárak egy irányba nőnek, és évente egy vagy két húsos levél váltakozva helyezkedik el. Az új levelek képződésével a növények egyenlő ütemben hullajtják az öreg, alapi leveleket. Ha egy Phalaenopsis példány nagyon egészséges, egyszerre akár 10 vagy több levele is lehet.
A virágzatok fürt vagy bogernyő formájúak, a szár csomóiból nőnek ki a levelek között, és néhány hét alatt teljesen kinyílnak. Lakásban a virágok akár 2–3 hónapig is megmaradhatnak.
Az ideális hőmérséklet és páratartalom az orchideafajok esetében figyelembe veszi az évszakok váltakozását és ismétlődését, azonban a Phalaenopsis fajoknál ez nem fontos, mivel ezeknek a fajoknak az eredeti élőhelyein nem lehet egyértelműen elkülöníteni az esős és száraz évszakokat. A Phalaenopsis fajok általában nedves erdőkben élnek vízfolyások mentén. Az ideális hőmérsékleti tartomány nappal 22–28 ℃, éjszaka pedig 16–20 ℃ között van.
A légköri páratartalom a legtöbb hibrid esetében körülbelül 60% körül van, de meg kell említeni, hogy a botanikai fajok és a legújabb ázsiai hibridek sokkal nedvesebb klímát kedvelnek, ideálisan 80% körül.
Nagyon fontos, hogy a Phalaenopsis fajokat a meleg évszakban óvjuk a napsugaraktól, mindig gondoskodva megfelelő árnyékolásról, különösen dél körül. A fényintenzitás értékei a csíranövény (seedling) stádiumban 10000–12000 lux között, a növekedési időszakban 12000–20000 lux között, a virágzási időszakban pedig 20000–30000 lux között legyenek.
A Phalaenopsis fajok öntözése jelentősen eltér a fajtától függően. Minél húsosabbak, keményebbek, szívósabbak a növény levelei, annál kevesebb vízre van szükségük, ezzel szemben minél törékenyebbek, kissé áttetszőek a levelek, annál vízigényesebbek az adott fajok. Általában az öntözést 5–7 napos időközönként vagy gyakrabban, lehetőleg merítéssel kell végezni, miközben a talajnak két öntözés között meg kell száradnia. Cserepes termesztés esetén az ideális vízadagolás akkor történik, amikor a gyökerek elveszítik zöld színüket és gyöngyházfényűvé válnak.
Tápanyag-utánpótlás a Phalaenopsis nemzetség fajainak egész évben elvégezhető, kéthetente, kiegyensúlyozott műtrágyákkal, a gyártó által a csomagoláson ajánlott adag 25–50%-ában. Ajánlott a hígabb és gyakoribb trágyázás, mivel a Phalaenopsis orchideáknak nincs tápanyag-tároló szerkezetük.
Szellőztetés nagyon fontos tényező a Phalaenopsis orchideafajok számára, mivel ezek könnyen megfertőződhetnek különféle rothadásokkal vagy más gombás és/vagy bakteriális betegségekkel, amelyek jelentősen károsítják a növényt, ha nincs megfelelő légáramlás.
Alapanyag alapvető tényező a Phalaenopsis példányok fejlődésében. Jelenleg két elfogadott termesztési változat létezik:
Növekedés sphagnum közegben (ázsiai módszer) - a sphagnum-ban való növekedés hasonló hidroponikus rendszernek tekinthető. A növények folyamatosan kapnak nedvességet, és sokkal gyorsabban fejlődnek – gyakorlatilag sokkal nagyobb példányok érhetők el rövidebb idő alatt. A moha nagyon szorosan van préselve, így nem engedi a nagy légcserét és a külső kórokozók bejutását, ami jól magyarázza a legtöbb ázsiai országokból importált példány erős gyökérrendszerét. A vízmegtartás hosszú távú (akár 2-3 hétig is lakásban történő termesztés esetén – évszaktól és mikroklímától függően változik). Fontos megemlíteni, hogy ez a növekedési módszer megköveteli a növények távolságtartását a növekedési térben, valamint jó szellőzést, hogy megakadályozza a levegő rétegződését a növények tőszáránál, ami a tőszár betegségeihez vezethet (rothadás, szklerócium stb.). A sphagnum saját hasznos baktériumflórával rendelkezik, valamint erős hatása van a külső kórokozók visszaszorítására – a történelem során katonák használták sebek kötözésére, amikor nem álltak rendelkezésre kötözőanyagok és orvosi eszközök. Emellett a sphagnum saját NPK-t és természetes fitohormon komplexet tartalmaz.
Ez a termesztési módszer ideálisnak számít az ázsiai országokban, számos gazdasági és gyakorlati előnye miatt a termesztés szempontjából.
Növekedés fenyőkéregben (európai módszer) - jól szellőző közegekkel, amelyeket közepes, néha nagy szemcseméretű tűlevelű kéreg alkot, a növény vagy a célzott kultivár méretétől függően. Ezt esetleg 1 rész sphagnum mohával 4 részhez keverve lehet javítani a nedvességtartalom növelése érdekében, különösen a botanikai fajok és az ázsiai hibridek esetében, így növelve az öntözések közötti időtartamot.
Nem ajánlott a növények hirtelen áthelyezése a sphagnumról a kéregre. Egy ilyen művelet rendkívül káros lehet, és nagyon magas mortalitási arányt eredményezhet a Phalaenopsis példányok között. Az egyik termesztési rendszerről a másikra való átállás fokozatosan történjen. Különösen a növények beszerzése után szükséges a növények akklimatizálása az új környezethez, mielőtt megváltoztatnánk a termesztési rendszert.
A Phalaenopsis nemzetségű orchideák nem igényelnek nyugalmi időszakot az újra virágzáshoz.
Tippek és trükkök:
- reggel a napsugarak segítik a illatos fajok/hibridek jellegzetes illatának kibocsátását. A származástól (a hibridek esetében a szülői formulától) függően az illat lehet diszkrét vagy erős, és csak reggel vagy egész nap érezhető. Néha a növényeknek időre van szükségük a stabilizálódáshoz (napok vagy akár hetek), ha a környezet megváltozott (pl. frissen vásárolt növények esetén).
- Phalaenopsis orchideákat átlátszó cserepekben termesztve, lefolyónyílásokkal és jó szellőzéssel. Az átlátszó cserép lehetővé teszi a gyökerek jobb megfigyelését, és segít meghatározni az öntözés idejét.
- sok faj/hibrid esetében további lyukak ajánlottak a cserépben a jó szellőzés és levegőkeringés érdekében
- a termesztőedényeket dekoratív, lehetőleg átlátszó burkolatokba lehet helyezni, ha néhány egyszerű szabályt betartunk: a dekoratív edény 1-2 cm-rel legyen szélesebb; a víz soha ne álljon meg a dekoratív edényben.
- a Phalaenopsis fajok/hibridjeinek többségét meleg évszakban úgy lehet öntözni, hogy a cserepet vízzel teli edénybe merítjük - így a páratartalom tovább megmarad, és az öntözések 7-10 naponta, vagy akár ritkábban is elvégezhetők hideg évszakban. Ajánlott azonban minimális óvatosság és a faj/hibrid alapos tanulmányozása az öntözési módszer alkalmazása előtt.
Vrei sa vezi mai multe articole si sa acumulezi mai multe cunostinte? Acest articol este oferit gratuit, insa poti sustine secretgarden.ro itt egy véleménnyel:
Google: Vélemény a Google-on
Facebook: Vélemény a Facebookon