A "cymbidium chinezesc"-ként ismert botanikai faj, a Cymbidium sinense és a Cymbidium kanran makino mellett, a Cymbidium ensifolium kompakt növekedésével, kisebb méreteivel más Cymbidium fajokhoz képest, illatos, finom, közepes méretű virágaival, gyakori és egymást követő virágzásaival, valamint a magas hőmérséklet iránti nagy tűrőképességével tűnik ki, ezek a tulajdonságok erősen ajánlják lakásban történő termesztésre.
A faj legismertebb szinonimái az Epidendrum ensifolium L. (1753) és a Jensoa ensata Raf. (1838), de a teljes lista számos rendszertani felülvizsgálatot jelez, amelyeken a faj átesett: Cymbidium albomarginatum Makino 1912; Cymbidium arrogans Hayata 1914; Cymbidium ensifolium f. arcuatum T.C.Yen 1964; Cymbidium ensifolium f. falcatum T.C.Yen 1964; Cymbidium ensifolium f. flaccidior Makino in Y.Iinuma 1912; Cymbidium ensifolium subsp. acuminatum (M.A.Clem. & D.L.Jones) P.J.Cribb & Du Puy 2007; Cymbidium ensifolium var. misericors (Hayata) T.P.Lin 1977; Cymbidium ensifolium var. rubrigemmum (Hayata) T.S.Liu & H.J.Su 1978; Cymbidium ensifolium var. striatum Lindl. 1837; Cymbidium ensifolium var. susin T.C.Yen 1964; Cymbidium ensifolium var. xiphiifolium (Lindl.) S.S.Ying 1990; Cymbidium ensifolium var. yakibaran (Makino) Y.S.Wu & S.C.Chen 1980; Cymbidium gonzalesii Quisumb. 1940; Cymbidium gyokuchin Makar. 1912; Cymbidium gyokuchin var. arrogans (Hayata) S.S.Ying 1977; Cymbidium gyokuchin var. soshin Makino 1912; Cymbidium kanran var. misericors (Hayata) S.S.Ying 1977; Cymbidium koran Makino 1912; Cymbidium micans Schau. 1843; Cymbidium misericors Hayata 1914; Cymbidium misericors var. oreophilum Hayata 1914; Cymbidium niveomarginatum Makino 1912; Cymbidium prompovenium Z.J.Liu & J.N.Zhang 1998; Cymbidium rubrigemmum Hayata 1916; Cymbidium shimaran Makino 1912; Cymbidium xiphiifolium Lindl. 1821; Cymbidium yakibaran Makino, Iiinuma 1912; Cymbidium yongfuense Z.J.Liu & J.N.Zhang 1998; *Epidendrum ensifolium L. 1753; Jensoa ensata Raf. 1836; Limodorum ensatum Thunb. 1784
Se cunosc cel putin doua specii cu ocurenta naturala, anume ssp. ensifolium si ssp. haematodes.
Közepes méretű, vastag, kemény levelekkel rendelkező növény, amely a nyár kezdetétől annak végéig, több szakaszban, általában háromszor virágzik, de gyakran ismertek virágzások ősszel vagy télen is. Mind a Cymbidium ensifolium, mind a Cymbidium sinense gyakran mutat változatos formákat, a leggyakoribbak aranyszínű kétoldali szegéllyel a levéllemez szélén, vagy hosszanti elszíneződési zónákkal, amelyek megfelelnek az erezet elrendezésének.
E fajta Cymbidium termesztése az idők homályába vész, mivel az egyik legrégebben termesztett orchideafajnak tartják, első kortárs említései Konfuciusz idejéből származnak, kb. i.e. 500-ból. Carl Linnaeus 1753-ban írta le a fajt a monumentális Species Plantarum művében. Jelenleg a keleti fajok termesztői, mind Kínából, mind Japánból, előnyben részesítik ezeket a fajokat és kereskedelmi változataikat, miközben hosszú hagyományuk van a növekedésük és szaporításuk terén, míg a nyugati termesztők csak jóval később kezdték el bevezetni a kínai cymbidium csoportot állandó kínálatukba.
Eredetileg a Jensoa alnemzetségbe sorolták, a Cymb sinense, Cym. faberi, Cym. goeringii és más hasonló fajok mellett, az ensifolium az egyik legszélesebb elterjedésű és legnagyobb változatosságú nemzetség, megtalálható Indokínában, Kínában, Japánban, Borneón, Új-Guineán és a Fülöp-szigeteken, 500 és 1800 m közötti magasságban. A faj nedves lombhullató erdőkben él, vízfolyások mentén, mészkőalapú, mohával borított talajokon, sőt litofil élőhelyeken is előfordul. Nem biztos, hogy a faj természetes elterjedése Japánt is magában foglalja; valószínűbb, hogy későbbi akklimatizációról van szó, termesztés révén.
[2]
A Cymbidium ensifolium virágainak mérete 5–8 cm között változik, erősen távolságra helyezkednek el a 30 cm hosszú, egyenes virágszáron, amely 3–8 virágot hordoz, amelyek tartóssága rövidebb, mint a klasszikus hibrideké, de nem kevesebb, mint 2–3 hét. A virágok színvilága általában vörösesbarna keverék világoszöld vagy sárgás zöld háttéren, de gyakran előfordulnak szélsőséges színváltozatok, a tömör vörösbarnától az egyszínű világoszöldig, kivéve a fehér színű labelt, vagy akár teljesen albínó virágokat. A virágok viszonylag szerény megjelenését teljes mértékben ellensúlyozza a finom és tartós, sőt a közönséges cymbidium hibridekhez képest erőteljes illat. A virágzási időszak általában a nyári szezonra korlátozódik, amit a legtöbb hibrid is megoszt, de gyakran említenek őszi, téli, sőt kora tavaszi virágzást is.
Ennek a fajnak a kedveltsége vezetett ahhoz, hogy szülőfajként bevonják számos sikeres hibridbe, amelyek közül néhány díjazott is, például a Cymbidium Super Baby (x Babylon), a Cymbidium Chocolate Soldier (x Volcano) és a Cymbidium Tender Love (x parishii), mint közvetlen leszármazottak, vagy akár összetett hibridek, mint a Cymbidium Golden Elf (x Enid Haupt) "Sundust" HCC/AOS és annak tetraploid (4n) változata, a Cymbidium Korintji (x Rangoon), a Cymbidium Giselle (x madidum), ahol különösen kiemelkedik a 'Ballerina' klón, amelyet az AOS HCC megjegyzéssel díjazott.
A növekedési feltételek szempontjából a Cymbidium ensifolium 90 – 95%-os árnyékolást és 23 – 30 ℃ közötti hőmérsékletet kedvel, de magasabb hőmérsékletet is elvisel, ha megfelelő szellőzést biztosítanak. A nyári hónapokban és késő őszig (augusztus - október) az éjszakai hőmérséklet legalább 10 – 15 ℃ legyen a virágzás megindításához. A téli optimális hőmérséklet ideálisan 7 - 12 ℃ éjszaka és 18 – 23 ℃ nappal. A legtöbb kínai cymbidium faj enyhe fagyokat túlél, de az ilyen helyzeteket kerülni ajánlott.
Az erős szellőzés a cymbidium fajok termesztésének egyik kulcseleme, amely alól az ensifolium sem kivétel; a rossz szellőzés gombás és bakteriális betegségek kialakulásához vezethet, különösen a botrytishez, amely a virágokat károsítja, és azok elhervadásához vezet.
A növekedési páratartalmat télen 40 – 60% között ajánlott tartani, a többi időszakban, különösen nyáron, minél magasabb értéken.
Az öntözést gyakran, körülbelül 3 naponta kell végezni, száraz éghajlatú területeken akár két naponta is. A növényeket folyamatosan nedvesen kell tartani, de víz pangását nem szabad megengedni.
Előnyben részesítendők a kevert termesztőközegek, jó vízelvezetéssel és apró szemcsemérettel, amelyek lehetővé teszik a gyors száradást öntözés után, mint például a kókuszrost komposzt tőzegmoha sphagnum-mal, apró méretű fenyőkéreg (3 – 9 mm) és perlit.
A tápanyag-utánpótlást 2 hetente kell végezni, alacsonyabb nitrogén- és foszfortartalmú műtrágyával, ideális képlettel 15 – 15 – 30, a foszfor mennyiségét nyáron növelni lehet.
A cserepek és a termesztőközeg cseréje 2 évente történik, amikor a bokrok szétválasztására is sor kerül, legalább 3 hagymacsoport megtartásával.
Szeretnél több cikket látni és több tudást szerezni? Ez a cikk ingyenes, de támogathatod secretgarden.ro cu o recenzie aici:
Google: Vélemény a Google-on
Facebook: Vélemény a Facebookon