Phalaenopsis – végső szár – mítosz vagy valóság?

Valószínűleg minden Phalaenopsis nemű orchidea amatőr termesztő találkozott már a végső szárak "rémével". És ahogy bármely online véleményekkel teli közegben, a szakértői véleményeket gyakran túlszárnyalják azok, akik csak saját, néhány eset alapján szerzett tapasztalataikat vagy személyes véleményüket hozzák fel, az orchideatermesztő internetes közösség sem kivétel ettől a jelenségtől.

Bár nagyon ritka esetekben az életciklus végét jelentheti, a Phalaenopsis végső száras példányainak többsége a növekedési körülmények miatt károsodik. Egyes rajongók tévesen már az elején elveszett növényként tekintenek rájuk, teljesen figyelmen kívül hagyva a bennük rejlő lehetőségeket.

Ahhoz, hogy megalapozott véleményünk legyen, fokozatosan kell néhány feltételezést megfogalmaznunk és megvizsgálnunk.

1. Mik azok a végső szárak?
2. Mi váltja ki a megjelenésüket?
3. Milyen hatással vannak a növényekre?
4. Milyen intézkedéseket vagy lépéseket kellene tenni?

Mik azok a végső szárak?

A terminális virágszár a vegetatív növekedési zóna központi részéből kiemelkedő, későbbi virágfejlődést mutató rügyből ered. Pontosabban, a lombkorona területén, például a Phalaenopsis nemzetség fajainál, egy új levél helyett virágszár jelenik meg. Ez a jelenség ismert a monopodiális növekedésű orchideafajoknál, amelyek általában a Vandeae törzshöz tartoznak az Epidendroideae alcsaládban, beleértve az Aerangidinae, Angraecinae, Aeridinae, Agrostophyllinae, Bromheadiinae és Polystachyinae alnemzetségeket. Fontos megjegyezni ebben a kontextusban a Vandea-félék biológiájával kapcsolatos lényeges szempontot, nevezetesen a monopodiális növekedési típust, amely egyetlen növekedési irányt jelent, a növény csúcsán (apikális részen), ellentétben a szimpodális növekedésű fajokkal, ahol több növekedési irány létezik. A monopodiális fajok esetében feltételezhetjük, hogy létezik egy hormonálisan szabályozott apikális dominancia, amely elnyomja az oldalsó rügyek növekedését vagy különálló növénykék kialakulását. Ha a szokásos levelek helyett, amelyek a növény aktív növekedését jelzik és egyirányú szárnyú nyúlást eredményeznek, virágszár jelenik meg, ésszerű feltételezni, hogy a növény abbahagyja a levélképzést abban az irányban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a növény elpusztul vagy stagnálási időszakba lép, mivel az apikális dominancia megszűnése legtöbbször az oldalsó rügyek fejlődését aktiválja növényi hormonok vagy a citokinin csoportba tartozó növekedésszabályozók révén. Valójában ez a jelenség, az oldalsó rügyek fejlődése, megfigyelhető citokinines kezelések esetén is, például keiki paszták, lombtrágyák vagy akár a terminális rügy véletlen eltávolítása során. Továbbá megfigyelhető, hogy a terminális szárak megjelenése gyakoribb azoknál a fajoknál, amelyek nagyobb keiki-képző képességgel rendelkeznek, és az oldalsó növekedések képességét gyakran használják egyes Aeridinae fajoknál, például Vanda, Mokara, Trichoglottis, a topping vagy fejtés technika alkalmazásával, ahol a terminális rügy eltávolításával serkentik az adventív növények megjelenését a fejtés után visszamaradt bazális területen. Érdekes megjegyezni, hogy a Phalaenopsis fajok nyugvó rügyei fejlett fejlődési sokoldalúsággal rendelkeznek, képesek vegetatív rügyeket képezni, amelyek növényeket, azaz keiki-ket hoznak létre, vagy egyenlő mértékben virágzó rügyeket, amelyek virágszárak megjelenéséhez vezetnek. Ezt a jelenséget kihasználják citokinines hormonkezelésekkel, pontosabban keiki pasztákkal, amelyek a virágszárak rügyeit vegetatív rügyekké alakítják. Ebben az értelemben elfogadhatjuk, hogy ez az átalakulás spontán, indukált vagy természetes módon is megtörténik a vegetatív növekedési rügyek esetében, amelyek virágzóvá válnak bizonyos feltételek teljesülése esetén. Innen erednek a terminális szárak.

Mi váltja ki a végződő szárak megjelenését?

A végződő szárak megjelenését a monopodiális orchideák vegetatív rügyeinek virágrüggyé alakulása okozza, és többféle oka lehet: fizikai (a példányok mechanikus lefejezése, szándékos, szaporítási célból vagy véletlenül), kémiai (vannak információk, hogy egyes gombaellenes, antibakteriális, rovarirtó vagy atkairtó kezelések bőséges alkalmazása kiválthatja ezt az eseményt) vagy biokémiai–fiziológiai (hormonálisan természetesen indukált – a növények érettségi korában vagy mesterségesen, citokinin adagolásával). Végül mindezek az okok citokininek termelését vagy metabolizálását idézik elő, ezek felhalmozódnak a szövetekben, és aktiválják az oldalsó rügyeket, amelyek végül keiki-k, azaz új növények létrejöttéhez vezetnek az anyanövény szárán. Egyes fajok és változatok hajlamosabbak végződő szárak képzésére, és érdekes megjegyezni, hogy ugyanazok a változatok azok, ahol a tövi növénykék (keiki) megjelenése gyakoribb. Egyes termesztők a végződő szárak megjelenését vagy a túlzott fény sugárzásának, vagy a szisztémás rovarirtók használatának tulajdonítják, de jelenleg nincs biztos információ erről a jelenségről.

Milyen hatással vannak a végződő szárak a növények egészségére és fejlődésére?

Bár a Phalaenopsis nemzetség esetében a virágszárak természetesen a tövénél vagy oldalt jelennek meg, előfordulhat, hogy csúcsi pozícióban is kibújnak. Általában ez a jelenség a tövi növénykék, azaz keiki-k megjelenését váltja ki, mivel az adott növény már nem fog tovább nőni, de biológiailag továbbra is tökéletesen működik, virágokat termel és sokkal több energiát fektet a vegetatív szaporodásba.

Sok esetben, ahogy az AOS szakértői tájékoztatnak minket (Questions About Phalaenopsis), a végződő szárak megjelenése annak a jele, hogy az adott növény elérte az érettséget és abbahagyja a növekedést felfelé, azonban számos eset ismert, amikor a növények tovább nőttek a virágszár kiszáradása után. Egy biztos szempont a végződő szárakkal rendelkező növények kezelésében, hogy az adott növény biztosan legalább egy keiki-t fog termelni a tövénél, a fajtól, változattól, hibridektől függően, mivel ismert, hogy egyes változatok termékenyebbek másoknál.